Sok afroamerikai emberrel találkoztam már álmaimban ez azért érdekes számomra mert néhányukat felismertem több más álomból. Ezekben az álmokban a szereplőket érdekes környezet vette körül, nem igazán akartak hozzám szólni csak néztek rám miközben valamit éppen tevékenykedtek. Kicsit ijesztő volt a tekintetük. Éreztették, hogy más vagyok, nem közülük való, még sem féltem igazán szerettem volna beilleszkedni. Inkább hagytam az álmot magától történni és nem bele avatkozni tudatosan. Belül éreztem, fontos jelentése van meg kell jegyezzem, emlékeznem kell majd rá! Mind ezek ellenére sajnos még is több álmomat már homály fedi, de bizonyos részletek megmaradtak, sőt a szagok is, amik figyelemre méltóak. Nem rémlik, hogy lett volna olyan álmom, amelyben ennyire intenzíven észleltem volna valaminek a szagát. Ez a szag keveredik az ázott fal és testi izzadtság szagával. Nem egy kellemes parfüm illata, amit szívesen szagolgatunk még is meg tudtam szokni. A lényeg, hogy két olyan konkrét álom maradt meg ezekből a memóriámban, amik kulcsfontosságúak most már az életemben.
Az első ilyen konkrét álom élményem egy épületben kezdődött. Amikor körbe néztem akkor jöttem rá, hogy egy kis templomban vagyok. A légkör nyomasztó és hűvös, szinte üres. A dohszag elárasztotta az egészet. Egy pár régi padon kívül más nem is volt benne. Az egyik padon ültem a bal oldalamon egy afrikai nő színes fejkendőben imádságot mormolt és hirtelen rá ismertem. Őt már ismerem, többször is találkoztam vele álmaimban. Érzelmek kezdtek kavarodni bennem, felé irányuló szeretet érzése töltött el. Nem volt mitől félnem a személye biztonságérzetet adott. Olyan volt, mint egy nagy néni, aki meg akar tanítani olyasmire amire más nem tud. A szag, egyre erősebbé vált, a dohszag már keveredett a gyertya illatával. A templomban többen is ültek, és egyre csak gyülekeztek. Egytől egyig afrikai származásúak, nők és férfiak egyaránt. Feltűnt, hogy egyedül én voltam köztük az egyetlen fehér bőrű szőke lány ezért néhányuk egy pillanatig furán nézett rám. Éreztem a belőlük áradó mély vallásosságot. Egy hatalmas erőt, ami körbe vett minden jelenlévőt. Ültem és csak figyeltem, hogy mi fog történni, szerettem volna megérteni, hogy mit keresek itt ennyi vallásos ember között egy templomban. Mire észbe kaptam már egy ötvenes éveiben járó férfi állt előttünk fekete kalapban, ruházata az 1700-as évekre emlékeztetett. Tekintete szigorú, a szeme fehérje vöröses árnyalatú. Személye figyelem felkeltő volt. Úgy éreztem mintha egy pap állna előttem, aki átéléssel mesél és tanít. Néma csendben hallgattuk nem figyelve senki másra, kizárólag a tanító szavaira. Kérdezni vagy megszólalni egyáltalán nem tudtam. Ha visszagondolok nem is igazán akartam. Minden amit mondott érthetővé vált. Az előadás végén a mellettem ülőkkel együtt felálltam, majd a számomra már ismert nő rám szegezte tekintetét, az államat lassan felemelte, hogy homlokomra egy csókot adjon. Majd így szólt hozzám: „Hamarosan találkozunk!” Ennek a mondatnak az elhangzása után kinyitottam a szemem az álomnak vége lett. Csak meredten nézem magam elé a koromsötét szobában gondolkodtam. Vajon mikor találkozunk újra?
Hónapokon keresztül elő bukkant a kérdés bennem, hogy mit is jelenthetett mind az, amit átéltem? Hogyan lehetett ennyire részletgazdag?! Mégsem ástam mélyebbre ezen kérdések ügyében, inkább foglalkoztam minden egyéb hétköznapi dolgokkal ahelyett, hogy végezzek egy kis kutatómunkát. Bő egy év elteltével most már mégis úgy gondolom, hogy mindennek oka van. Ennyi idő elteltével kellet rá jönnöm összes kérdésem válaszára. Napról napra csak erősödött bennem az érzés, hogy tanuljak! Egy ponton olyan mértékű vággyá alakult, hogy megállíthatatlan folyamatok mentek végbe bennem. A parapszichológia mellet különböző tanfolyamokon vettem részt, ezért folyamatosan kaptam az e-maileket egyéb spirituális képzésekről. Egy este olvastam a leveleimet és találtam köztük egyet, ami egy újonnan induló vudu mágia tanfolyam. Őszinte leszek, fogalmam sem volt arról, hogy miről szól, mégis annyira szimpatikus volt a leírása, és vonzott a témája, hogy azonnal beiratkoztam. A tanfolyam előtti éjszakán ismét álmomban a templomban találtam magam. Előttem a padok össze voltak tolva és mindenki, aki körül vett ünnepélyes ruhában járkált föl alá. Mindenhol égő gyertyák. Egy ünnepélyes szertartásra készültek. Hogy mi fog történni és kivel kapcsolatos mindez, akkor még nem is sejtettem. Folytatás hamarosan.
